Mert adni, a legnagyobb boldogság...
Egyesületünk a Diósgyőri Lakásotthonban
Repce "munka" közben |
Ők árva gyerekek... a szülő vagy
lemondott róluk, vagy nem élnek. Előfordul, hogy a rossz körülmények, családi
erőszak miatt emelik ki a gyerekeket a családból. Sok tényezője lehet ennek, de
a családból való kiemelés az utolsó.... nagyon erős indok kell
hozzá, hiszen a cél az, hogy minden gyermek családban nevelkedjen.
“Tégy meg minden jót, ami tőled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen módon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig csak tudod.”
(John Wesley)
|
Hatalmas szeretetet kaptunk
tőlük, szívszorító volt. Mindent akartak, öleltek, bújtak.... imádták a
kutyákat. Nagyon élvezték, hogy együtt játszhatnak a kutyusokkal. A kutyusok
pedig figyeltek rájuk... örömöt szerezve, hiszen a figyelem, az odaadás különösen
fontos a család nélkül nevelkedő gyermekek számára.
Niki és Repce "munka" közben |
Repce szorgosan munkálkodik |
"Másokat megajándékozni akkor a legértékesebb, ha azt halkan és önzetlenül tesszük."
Daniel Gottlieb
|
Luca kutyusunk "munka" közben |
"Aznap délután csodálatos
élményben volt részem. 12 árva gyermeket látogattunk meg Miskolcon a Kékcsillag
Segítőkutyás Egyesület három kutyájával. Sanyi, Bianka, Donát és jómagam, Luca,
Bodza és Repce kutyák, két autó, amelyből az
egyik telis-tele volt pakolva ajándékokkal, amelyet többek között Kozup Szilvia
ajánlott föl. Persze ott volt a sok gyümölcs, szaloncukor, amit a II.
Kékcsillag Családi Napra eljött családok adományaiból vásároltunk. A gyermekek
karácsonyfája alá, rengeteg játékot, ruhát pakolhattunk...
De talán a legnagyobb ajándék az az idő volt, amit ott tölthettünk velük, együtt, a kutyákkal játszva, egy kis figyelmet adva ezeknek a csodálatos gyermekeknek... Ajándék volt ez nekem is, hiszen az a boldogság, amit láttam a legszebb "csomag" amit ezen a karácsonyon a fa alá tettünk. Úgy gondolom, ezen túl minden karácsonykor ellátogatok majd a kutyákkal az árva gyerekekhez, hogy érezzék, sokan gondolnak rájuk... de nem, nem csak karácsonykor fogok menni, mert nem csak ilyenkor fontos, hanem amikor csak lehetőség nyílik rá!
Előttem van, ahogy Sanyit kéri a kislány, hogy sétáljanak még egyszer Lucával, ahogy Bodzának dobja a pici fiú a labdát és toporogva várja a másik, hogy sorra kerüljön, ahogy az idősebb lányka mosolytól ragyogva ül a háttérben az asztalnál, és csillogó szemmel simogatja meg Repcét, amikor a kutyus rátalál a magányosan ücsörgőre... Szép volt, szívhez szóló... Ahogy a végén a szőnyegre ülve, közösen énekeltünk, ahogy a búcsúnál az ölembe kéredzkedve megölelt a kisfiú, és azt kérdezte: "Ugye jössz még?!"... Azt hiszem adni a legnagyobb boldogság..."
Szűcs Niki
De talán a legnagyobb ajándék az az idő volt, amit ott tölthettünk velük, együtt, a kutyákkal játszva, egy kis figyelmet adva ezeknek a csodálatos gyermekeknek... Ajándék volt ez nekem is, hiszen az a boldogság, amit láttam a legszebb "csomag" amit ezen a karácsonyon a fa alá tettünk. Úgy gondolom, ezen túl minden karácsonykor ellátogatok majd a kutyákkal az árva gyerekekhez, hogy érezzék, sokan gondolnak rájuk... de nem, nem csak karácsonykor fogok menni, mert nem csak ilyenkor fontos, hanem amikor csak lehetőség nyílik rá!
Előttem van, ahogy Sanyit kéri a kislány, hogy sétáljanak még egyszer Lucával, ahogy Bodzának dobja a pici fiú a labdát és toporogva várja a másik, hogy sorra kerüljön, ahogy az idősebb lányka mosolytól ragyogva ül a háttérben az asztalnál, és csillogó szemmel simogatja meg Repcét, amikor a kutyus rátalál a magányosan ücsörgőre... Szép volt, szívhez szóló... Ahogy a végén a szőnyegre ülve, közösen énekeltünk, ahogy a búcsúnál az ölembe kéredzkedve megölelt a kisfiú, és azt kérdezte: "Ugye jössz még?!"... Azt hiszem adni a legnagyobb boldogság..."
Szűcs Niki
Joggal mondhatjuk, hogy ezek a
képek a 2012-es évünk
legmeghatóbb, legértékesebb pillanatai voltak...
legmeghatóbb, legértékesebb pillanatai voltak...