március 2013 ~ Kékcsillag Segítőkutyás Egyesület

Mert adni, a legnagyobb boldogság...

Egyesületünk a Diósgyőri Lakásotthonban

Sokszor a legszebb ajándék, amit adhatsz, a feltétel nélküli szeretet, figyelem... Ezt az ajándékot adta Egyesületünk a család nélkül nevelkedő gyermekek számára.

Repce "munka" közben

Ők árva gyerekek... a szülő vagy lemondott róluk, vagy nem élnek. Előfordul, hogy a rossz körülmények, családi erőszak miatt emelik ki a gyerekeket a családból. Sok tényezője lehet ennek, de a családból való kiemelés az utolsó.... nagyon erős indok kell hozzá, hiszen a cél az, hogy minden gyermek családban nevelkedjen.

“Tégy meg minden jót, ami tőled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod.”

(John Wesley)

Hatalmas szeretetet kaptunk tőlük, szívszorító volt. Mindent akartak, öleltek, bújtak.... imádták a kutyákat. Nagyon élvezték, hogy együtt játszhatnak a kutyusokkal. A kutyusok pedig figyeltek rájuk... örömöt szerezve, hiszen a figyelem, az odaadás különösen fontos a család nélkül nevelkedő gyermekek számára.


"Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat." Joseph Campbell

Niki és Repce "munka" közben

Repce szorgosan munkálkodik

"Másokat megajándékozni akkor a legértékesebb, ha azt halkan és önzetlenül tesszük."

Daniel Gottlieb

Repce és Bodza kutyáink


Luca kutyusunk "munka" közben

"Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben."

Móricz Zsigmond

Alelnökünk így emlékszik a pillanatra:

"Aznap délután csodálatos élményben volt részem. 12 árva gyermeket látogattunk meg Miskolcon a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesület három kutyájával. Sanyi, Bianka, Donát és jómagam, Luca, Bodza és Repce kutyák, két autó, amelyből az egyik telis-tele volt pakolva ajándékokkal, amelyet többek között Kozup Szilvia ajánlott föl. Persze ott volt a sok gyümölcs, szaloncukor, amit a II. Kékcsillag Családi Napra eljött családok adományaiból vásároltunk. A gyermekek karácsonyfája alá, rengeteg játékot, ruhát pakolhattunk...
De talán a legnagyobb ajándék az az idő volt, amit ott tölthettünk velük, együtt, a kutyákkal játszva, egy kis figyelmet adva ezeknek a csodálatos gyermekeknek... Ajándék volt ez nekem is, hiszen az a boldogság, amit láttam a legszebb "csomag" amit ezen a karácsonyon a fa alá tettünk. Úgy gondolom, ezen túl minden karácsonykor ellátogatok majd a kutyákkal az árva gyerekekhez, hogy érezzék, sokan gondolnak rájuk... de nem, nem csak karácsonykor fogok menni, mert nem csak ilyenkor fontos, hanem amikor csak lehetőség nyílik rá!
Előttem van, ahogy Sanyit kéri a kislány, hogy sétáljanak még egyszer Lucával, ahogy Bodzának dobja a pici fiú a labdát és toporogva várja a másik, hogy sorra kerüljön, ahogy az idősebb lányka mosolytól ragyogva ül a háttérben az asztalnál, és csillogó szemmel simogatja meg Repcét, amikor a kutyus rátalál a magányosan ücsörgőre... Szép volt, szívhez szóló... Ahogy a végén a szőnyegre ülve, közösen énekeltünk, ahogy a búcsúnál az ölembe kéredzkedve megölelt a kisfiú, és azt kérdezte: "Ugye jössz még?!"... Azt hiszem adni a legnagyobb boldogság..."
Szűcs Niki

A 2012-es évünk legszebb képeiből:

Joggal mondhatjuk, hogy ezek a képek a 2012-es évünk
legmeghatóbb, legértékesebb pillanatai voltak...

Lucától Nektek!

Reggel izgatott lettem én és Bodza, mivel anyáék ránk tették a nyakörvünket. Tudtuk, hogy valami készül. El is indultunk – akkor még nem is sejtettük, de - egy csudijó helyre. Két autóval mentünk, három vizsla és egy "álvizsla" társammal. Név szerint: Én, azaz Luca, Bodza, Repce, és Füles barátommal.

Hosszú volt az út, de megérkeztünk. Mikor kiszálltunk az autóból, kicsit megtorpantam. Azt se tudtam, hogy ennyi rokonom van… Legalább is kicsi eltéréssel mindenki úgy nézett ki, mint én.

Egyszer régen kicsi koromban már volt részem egy ilyen összejövetelen. Akkor patakban is szaladoztam, apa nagy örömére. :)

Mint kiderült most a csévharaszti túrára érkeztünk meg.

Hogy hogyan kezdődött a túra? Elvesztem.

Nem szeretem az esőt, így vissza akartam menni az autóhoz ahol fedél lett volna a buksim fölött. Apa először észre sem vette, majd a kétlábú emberbarátaim megfogtak és szóltak apunak hogy elcsámborogtam. Apu megnyugodott hogy meglettem. Köszönet Nekik! :)

Végre megnyugodtam. A túra egész további ideje alatt el se mentem apa és anya mellől… kicsit megijedtem hogy megint elveszek az eső miatt.

Bár az idő nem volt valami jó, nagyon jól éreztük magunkat. A romot is megnéztük, ami a célkitűzésünk volt.

A jó túrának köszönhetően már csak arra lettünk figyelmesek, hogy otthon vagyunk, ahol jó alaposan megfürdettek minket és indulhattunk a jó meleg ágyba. Lépcsőn jobbra fel, majd egyenesen be az ajtón, és jobbra a sarokülő….